Egy újabb váróterem az élet utazásában. Ha a sonuncloud-ra feltöltött verziótól nem is teljesen más, de azért vannak eltérések, ha más nem is, de a címe. Legnagyobb része analog tekergetés, de aztán került hozzá még egy-két dolog. váróteremben várok, senki nem vár rám kettészakított magány is magamra hagyott ez a boldogtalanság már csak a tiéd közös múltunk önfeledt rombolása már nem nyújt kezet ha volt is valami szép, már régen elfelejtettük ez a boldogtalanság már csak a tiéd újrahasznosított álmaink elítélő tekintetében közös múltunk önfeledt rombolása már nem nyújt kezet ha volt is valami szép, már régen elfelejtettük csodára vártunk, és nem egymásban kerestük a lehetőséget ez a boldogtalanság már csak a tiéd közös műltunk önfeledt rombolása már nem nyújt kezet ha volt is valami szép, már régen elfelejtettük
